Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

23

Ha igen, honnét meríted az erőt? Állítólag minden erénynek megvan a maga ára. De ez nem áll, mert ezren és ezren inkább feláldoz* ták vagyonukat és gazdagságukat, sőt vérü- két és életüket, de erényüket mégis megőriz* ték. Vájjon megvan-e benned a törhetetlen erkölcsi állhatatosságnak a tudata, vagy ellen* kezőleg, jelentéktelen kísértések eltérítettek az" erény útjáról?

Végül — és ez a legfontosabb — mi a rugója, mi a végső indítója cselekvésednek? Az Isten? Az ő szent parancsai? Vagy talán te magad,- a te előnyeid, becsületed, élvezeted? Vagy az egyik az, vagy a másik.

A humanizmus, amellyel kérkedel, nem más, mint üres szóbeszéd és a te erényességed vallás nélkül igen kényelmes önámítás. De hogy is lehetne másként? Aki nem hisz Istenben/ aki nem vallja, hogy Isten egyszülött fiát adta áldozatul, mert szerette a világot/ aki nem hiszi, hogy az Isten fia emberi testet öltött magára és önként adta magát a bűnösök kezébe a mi megváltásunkért,- aki nem hiszi, hogy a világ megmentésére vérét ontotta, halottaiból feltámadott, fölment a meny- nyekbe, ott ül az Atyaisten jobbja felől és onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és