Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
18 ged a katholikus vallásnak egyetlen tételére nézve sem. Épen ezért — bár erkölcsi téren hibáid vannak és legkevésbé sem lehetsz ma» gaddal megelégedve — hited felől nyugodt vagy és azt hiszed, hogy az üdvösségre leg» fontosabb dologgal rendben vagy. De kér» dezem tőled, valóban oly erős és valódi»e a te hited, amint gondolod ? Nem csalod»e meg nagyon is magadat? A hithez kettő kell. Az egyik, hogy az ember a hitigazság tartalmát világosan meg» értse, a másik pedig, hogy a hittétel értékét átlássa, jelentőségét átérezze. Lássuk csak, hogy vagy az első ponttal ? Azt mondod : »Hiszek egy Istenben, minden» ható Atyában, mennynek és földnek terem» tőjében«. Vallód tehát, hogy a világmindenség nem öröktől fogva és nem önmagától van, hanem egy végtelenül bölcs, végtelenül jó és hatalmas szellemi lény hozta létre. Azonban mit gondolsz erről a szóról: »végtelen« ! Vég» télén bölcseség, végtelen hatalom, végtelen jóság? Más a szó és más a tartalma. Azt mondod továbbá : »... mennynek és földnek teremtőjében«. De mit tesz : terem» teni ? Mit gondolsz e szavaknál : semmiből valamit létrehozni?
