Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

16

vakok maradtak. Sőt minden intelem, minden megrovás csak jobban elvakította őket és mindig jobban elidegenedtek attól, aki a hályogot le akarta venni szemükről. Vámosok és nyilvános bűnösök bánatkönnyeket sírtak Jézus lábainál, de farizeusok soha /amivel nem akarjuk tagadni, hogy néha azért akadt egy- egy érdemes ember a farizeusok között is/.

Nem a bűn a legnagyobb rossz a világon, hanem az, ha valaki megcsalja, ámítja magát. A megtérés eltörölheti, az önámítás elmérgesíti a bűnöket. Az igazi farizeus javíthatatlan.

De ne gondoljuk, hogy a farizeusok fajtája és velük együtt a világcsalás és önámítás már kihalt ! Dehogy halt ki ! Nézzük csak a bűnt a világban. Mennyire elárasztott mip- dent és hogyan burjánzik mindenfelé ! És mégis... és mégis mily kevesen érzik, hogy hibásak! Majdnem mindenki igaz embernek tartja magát, ripen ezért a legtöbbje marad, ami volt/ a prédikáció, üdvös tanítás nem talál szívükben termőtalajra. Azt mondogatják: mi tisztán látunk, egészségesek vagyunk, hiba nélkül vagyunk / és ezért beléjük rozsdásodik a bűn.

Százezrek és milliók jótevője volna az az ember, aki levenné az ilyenek szeméről a