Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

14

mert nagy volt a tekintélye, mert leleplezte külsőséges szenteskedésüket, mert befolyású* kát megingatta a nép előtt és érdekeiket ve* szélyeztette.

De beismerték*e ezt a farizeusok ? Elismer* ték*e legalább szívük mélyén, hogy érzéketlenek embertársaik bajával szemben? Beíátták*e, hogy csak önmagukért dolgoznak, önmagukat szeretik és ezért burjánzik szívükben az irigy* ség és gyűlölet? Nem, ők magukról semmi rosszat el nem ismertek. Nagyszerűen tudták magukat igazolni a világ előtt és önmaguk előtt. Ilyenformán beszéltek :

»Nem tűrhetjük, hogy valaki a népet félre* vezesse és romlásba döntse ! Ki ez a pró* féta? A megvetett Názáretből származik és jöhet*e valami jó Názáretből ? Pártot szerez ma* gának a tudatlan, csodát leső csőcselékből, pedig csodatettei vagy szemfényvesztő csalás, vagy az ördöggel való cimborálás. Tanult ember nem is hisz neki. Isten nem is lehet vele, mert a törvény ellen beszél és a szom* batot semmire sem becsüli. Beszédeiben támad bennünket és bölcs vezetőink előírásait ócsárolja. Pedig ez az ember nem tanult semmit, hanem a saját eszéből beszél és magacsinálta, szabadszellemű elveket hint el a nép között.