Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

121

melyeket éveken át táplálnak, kielégítve nem gyengül, sem lassan nem nyugszik meg, hanem mindinkább erősbödik és végül is ellenállha- tatlan hatalommá fejlődik. Az első talán meg- nyeri a kiszemelt magas állást, de vájjon a dicsőségvágy azért kevésbbé fogja őt nyugtalanítani ? Ellenkezőleg most kezd még csak igazán parancsolni, most követel állásának hódolást és dicsőítést, új ragyogó célokat tűz ki maga elé, ellenségeitől még inkább idegenkedik, tényleges vagy képzelt vetélytársait gyanúsítja, irigy azok iránt, kik rajta kívül szerencsés vagy kedvező helyzetben vannak. A második /tegyük fel/ tekintélyes vagyonra tesz szert, de megelégedett lesz-e, oly nyugodtan mondja-e gazdaságát a sajátjának, mintha nem birtokolná? Ellenkezőleg, gondolatai egészen a vagyonszerzésre irányulnak, örömét, kedvét csak a földi javakban leli, a gyűjtés mindinkább második természetévé válik és annyira elfoglalja a lelkét, hogy más még nemesebb érdekek is hidegen hagyják. Ha néha gondolatait imádkozva Isten felé irányítaná: ezek önkénytelenül már egy pillanat múlva könnyen visszaesnek az imádságból a földi gondoskodás és szorgoskodás megszokott útiára. A harmadik tán sohasem házasodik