Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
113 Nem ritkán halljuk e kijelentést : »Megvetéssel utasítom vissza ezt meg ezt, stb.« Tehát megvetéssel? Tehát keserű visszautasítással? Jó. A szándékolt sértés meg akart téged sebezni, neked fájdalmat akart okozni,- te nem tűröd, hogy ilyesmi érjen ,- megvetéssel sújtva a szerzőt is, a bűnt is. S ezzel az ügy el van intézve / mert az a sértés, amelyet megvetsz, mit árthat neked? Az ügy azonban még nincs elintézve. Az állítólagos megvetés nem más, mint fennhéjázó beszéd. Azt a látszatot akarod kelteni, mintha sokkal fölöttébb álínál, semhogy a sértegető beszéd felérne hozzád/ de haragod mégis elég világosan mutatja, mily nagyon megbántott. Amit te állítólag megvetéssel visszautasítasz, azt gyűlölettel telve megőrződ szívedben. És aztán miért a nagy keserűség? Jegyezd meg: Nemcsak hogy hiányzik belőled, de még sejtelmed sincs arról az alázatosságról, amely a sérelmeket nyugton eltűri és Krisztus Urunkra való tekintettel nem látja magát oly megközelíthetetlen magasságban, hogy ne élhetné jogtalanság és ezt ne viselhetné el 8 99.
