Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

Ill

utána nézz Attól is félek, hogy vétkes, bűn« tudattól zaklatott lelked fél annak a közel» ségében hinni, akitől irtózik. Arra is gondo» lók, hogy a szent lakomához hidegen járulsz és hidegen is távozol és azért nem akarsz hinni abban a jelenlétben, amelynek édességét nem érzed. Ha azonban azt akarnád, hogy jobb, szeretőbb, tisztább szíved legyen, vájjon akkor sem hinnél, ha igazán szeretnél?

96.

Egy asszony lelkiismeretvizsgálást tart. Azt mondja : gondom van gyermekeim jó neve» lésére. Hála Istennek, jók is ! De persze még gyerekek. Néha megszóltam a felebarátomat, amint beszélni szokás másokról, de senkit sem rágalmaztam meg. A szegényekkel jót tettem. Bárcsak el is ismernék / mindig én sem tudok adni. A cselédségemmel sokszor pör» lekedtem, ó, a cselédség manapság nagyon haszontalan. A házsártos szomszédasszonnyal nem beszélek/ de senki sem fér meg vele. Hogy nagybátyám örökölt, egy kicsit irigyel» tem. Azt gondoltam: most fogja ám csak büszkén hordani fejét gőgös felesége,! Pedig semmivel sem különb ő, mint más? Úgy tetszik nekem, könnyebb a tevének a tű fokán