Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

108

akkor már keresztül-kasul lehet tárgyalni és élvezni a vétek egész nagyságát. Azért is így folytatja : »De hát a nyomorultnak meg kellett volna gondolnia ezt meg ezt ,• lehetet« len, hogy ezt figyelmen kívül hagyhatta volna«. S a másiknak azt kell felelnie, hogy ez mind nem tartotta őr vissza. És így tovább : a vétkes érthetetlen, aláyaló gonosztevő, bűnének hánytorgatói azonban jámbor keresztények, kik a dolgot nagyon a szívükre veszik!

92.

Miért imádkozik ez a leány oly buzgón, szépen bekötött imakönyvéből? Azt mondja: ami benne van, igazán megható, épületes. Az igazság azonban az, hogy azt sem tudja, mi az az épületes és azt gondolja, hogy épül, mikor a cifra szavak kellemesen érintik, képzeletét a szép képek szórakoztatják és szívét érzelgős kellemességek ringatják. Nagyon áj- tatos szeretne lenni, de csak úgy, hogy hibái miatt ne kelljen magában önmegtagadást, alázatosságot és életkomolyságot felébresztenie. Igen meg van elégedve, ha kényelmes, sőt gyöngéd égi útmutatóra talál. Jámbornak véli magát, mert érzelgős !