Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

105

utána akarsz gondolni, akkor ebből az egyből, hogy gyakran haragos voltál, sokat tanulhatsz.

87.

/

Lajos felkiált : O, bár sohse születtem volna ! Később megbánja kijelentését s azzal menti magát, hogy hevességében mondta. Mégis csak szívéből jött az. És ez a figyelemreméltó. Ezer hasonló eset fordul elő. Az erős, éles kifakadásokat hevességünkre hárítjuk és nem gondolunk rá, hogy a hevesség nem teremt semmit, hanem csak felszínre hozza azt, ami a lélekben megvolt. így rejtőzik lelkünk mélyén, gondosan elzárva nem egy érzés, előttünk is ismeretlenül. Ha aztán izgalomba jövünk, szóban, vagy tettben előtör.

88.

Első barát: Páratlan az Ön legújabb zenei alkotása. /

Én : Ó, Ön dicséretével el akarja feledtetni velem művem gyengéit.

Első barát : Igazán mondom, így még sohsem hatott rám zenedarab.

Én : Irántam való jóindulatának biztosan nagyobb része van a hatásban, mint magának a darabnak.