Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
101 majd magunkat feltámadásunk gyönyörű napján !« — Ily üres szólamokkal és felkiáltásokkal telve a világ, ám a halál kigúnyolja őket. Csak mutatkoznom kell — úgymond, — s csodálkozni fogtok azon a fogadtatáson, amelyben engem részesítenek, ha a halhatatlansághoz akarom őket juttatni. Mindenki segítség után futkos, hogy engem elűzzön, aggodalmasan kérdik az orvostól, hoz-e magával csak egy szikrányi reményt az élethez, minden nagyzolás szétolvad, mint a hó. — De hát mondd csak, nem utálatos ez az ország-világ- szerte szokásos beszédmód, amelyben egy szemernyi igazság és komolyság nincs? — Kevesen emelkednek fel a döntő pillanatban a Szentírás szaváig : »Hol van, halál, a te fulánkod?«1 Különben egész sereg más vallási és erkölcsi egyhangú beszéddel is ép úgy vagyunk. Szeretünk színészkedni és színészke- dünk is, amíg csak élünk. 84. A : Micsoda pompás színben van !... B : Ön gúnyolódik. Már nem vagyok hiú. Ha ezelőtt húsz évvel látott volna ! • Kor. 15, 55.
