Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletességre nevelés

91

suit oly értelemben, mintha azt okvetlen el kellene tűrni, vagy még ápolni is: mindennek egy magasabb eszményhez kell idomulnia s ha vele ellenkezik, egyszerűen el kell nyomni. A nevelés tehát nem mond le az általános törvényről, sőt ezt még erősebben hangsúlyozza, mint az egyéniség jogát, mivel ez már önmagától is érvényesülésre tör> ellenben a törvény iránt való engedelmességet csak igen nehezen lehet megtanultatni. Ezért csak helyeselhetjük azt, amit Foerster a modern újítóknak figyelmébe ajánl : „Az egyéniség elkényezte- tése kétségtelenül a legnagyobb veszedelem az igazi, alapos jellemképzésre. A bizonyosfokú iskolás merevség pedig szerfelett üdvös ellenszer az alanyiságból felburjánzó egyoldalúság, gyengeség és fonákság ellen.“1

De a tudás még magában véve nem hozza meg a sikert, mert valaki nagyon jól ismerheti a jót anélkül, hogy azt meg is tenné. Az erkölcsi törvény teljesítése épen nem könnyű; sokszor fáradságot s áldozatot követel, ami természetes restségtől és szenvedélytől csak nehezen csikarható ki. Ép azért nem elég tanítani a lelket, hanem egyidejűleg fel is kell ébreszteni s fel kell rázni s a gonosz utálatát a jóért való lelkesedést bele kell oltani. Hogy a nemtelen vágyakat legyőzzük, a nemes szenvedélyeket, a jó hajlamokat kell életre- keltenünk, megedzenünk, hogy a nehézségek felett is győzedelmeskedjenek. „Mitsem ér, ha az ér1 Foerster, Schule und Charakter.10 Zürich, 1910, 204. 1.