Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

86

tély vak elfogadása értelmes lényhez méltatlan volna. Csak egy szélsőségtől kell a bírálgató vizsgálatnak őrizkednie. Nem [szabad rögtön elvetnie a kívülről jövő kinyilatkoztatást, ha belső igazságát nem értené meg azonnal, mert sok dolog lehet igaz és jogosult, ami értelmünket meghaladja. Ha valamely tekintély félreismerhetetlenül hitelre méltó és bizalmat keltő, bizton követhetjük, sőt kell is követnünk még akkor is, amikor olyasmit tanít, amit teljesen át nem látunk. Saját javunkra szolgál, ha nem hamarkodjuk el dolgunkat azzal, hogy én ezt vagy azt jobban tudom.

„Ki nem látja — úgymond Foerster, ki a tekin- télyi hitről finom lélektani tudással írt apológiát — ki nem látja, hogy valamely igazságnak elfogadása, melyet még nem fogunk fel teljesen, de melynek fenségét lelkünk legmélyén sejtjük, képes kivezetni bennünket egyéni övidlátásunk börtönéből és hogy saját egyéni Ítéletünknek engedelmes felfüggesztése a legelső előkészület látókörünk kibővítésére.“1 Hogyha azután szeretettel merülünk el és éljük bele magunkat az ilyen igazságokba, idővel esetleg boldog és lelketfelszabadító megértésre jutunk. „Hosszú időn át mélységes össze- szedettségben kell lelkünket fényüknek kitenni, minden mesterséges világosságtól el kell zárkóznunk, egészen fogékonyakká kell lennünk, akkor azután megnyílik bensőnk számukra és az Örökkévalót támasztják fel bennünk. Amit egykor

1 F. W. Foerster, Autorität u. Freiheit. Kempten, 1910, 53. 1.