Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Az élet nagy kérdése

4

lelkét ifjúkori bukásától későbbi szent élete magaslatáig az a szüntelen kívánság hatotta át, vajha megtalálná a kincset, mely lelkét igazán betölti s mely életének megnyugtató békét, tartalmat ád. A legújabb korban hasonló hozzá Tolstojnak megható életgyónása. Életét teljesen a földieknek szentelte s egyszerre csak — így beszéli el a költő — felvetődött lelkében a komoly és nehéz kérdés5 Miért élek ? S aztán mi lesz velem ? Ez az a pillanat, mikor úgyszólván megáll az élet : „Míg nem tudtam miért élek, nem tudtam dolgozni, nem tudtam élni.“ „Azt mondják mások: Úgysem érted meg az élet értelmét; ne gondolkozz, hanem élj!“ „Nem tehetem, mert már nagyon is sokáig cselekedtem így. Képtelen vagyok rá, hogy behúnyjam szememet a halál és az éjszaka előtt, mely sietve közeledik felém.“ Carlyle önvallomásai is mélyen belevilágítanak a komoly gondolkodónak lelki kínjaiba, aki tévesen fogja fel az élet értelmét. Olvassuk csak Carlyle szavait, hogyan érzett a világ iránt hitetlensége idején. „Úgy éreztem, hogy a nagy mindenségben nincs élet, nincs cél, nincs törekvés, sőt hatalom sincs, mely ijeszt és fenyeget; egy mérhetetlen ' nagyságú, szörnyű halott gőzgép robog tova a mindenség lelketlen egyformaságában, hogy engem ízenkint agyongázoljon. Ezenfölül még az a határtalan, komor, örökké tartó magányos Golgota, a halál malma.“1

De nem mindenki áll meg ily benső megható1 Carlyle, Sartor Resartus. Übers, von K. Schmidt. Halle Hendel, 171. 1.