Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

75

tam tunya. Nem voltam gyönge. Nem voltam lankadt. Semmi olyant nem tettem, amit az istenek utálnak. Nem csaltam el a szolgát az urától. Nem éheztettem senkit. Nem voltam oka mások köny- nyeinek. Nem öltem. Orozva nem gyilkoltattam meg senkit. Nem csaltam. A búzamérőt nem hamisítottam meg. A mértékeket egy ujjnyira sem hamisítottam meg. Semmit sem sajátítottam el a más szántóföldjéből. Nem csaltam a mérlegek súlyaival. Tiszta vagyok ! Tiszta vagyok ! Tiszta vagyok l“1

Ide számíthatjuk mint történelmi okiratot a mi tízparancsolatunkat is, mely változatlanul áll év. ezredek óta. Mindez pedig bizonyítja, hogy a kultűrnépek erkölcsi öntudata a történeti idő óta alapjellegében ugyanaz maradt.

A természeti népekről hasonlót mondhatunk. Modern szerzők sokszor azt a színezetet szeretnék kelteni, hogy a természeti embernek egyáltalán semmilyen, vagy legalább a mienktől teljesen elütő erkölcsi fogalmai vannak. Az ősember világnézetét még kezdetlegesebbnek tartják. A hithirdetők és kutatók, akiknek alkalmuk volt a vadak leikébe mélyebben betekinteni, ezeket a megállapításokat mint hazugságokat bélyegzik meg. Ismeretes Livingstone nyilatkozata a négerek erkölcsi világáról : „Az erkölcsi rosszról való fogalmuk semmimódon sem különbözik a mienktől; de azt tartják, hogy alacsonyabb lényeknek felelősek és nem a legfelsőbbnek. A rágalmazást, hazugságot, haragot,

1 Idézve u. o. 176. 1.