Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
az érzéki természetnek tajtékzó szenvedélye oly könnyen téríti el a lelket igazi feladatától. Nem Ítéli el az érzékit mint olyat, mert meggyőződése mondja, hogy az anyagi világot is Isten teremtette és épen azért magábanvéve jó és jelentőségteljes, csak azt követeli, hogy az a léleknek és céljainak alá legyen rendelve : „Minden szabad nekem, de engem semmi ne vessen hatalma alá“ (Kor. I. 6, 12). „Akár esztek, akár isztok, akár valami mást műveltek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek“ (Kor. I. 10, 31). A legvilágosabban a test feltámadástanában jut kifejezésre, mily kevéssé ellensége a kereszténység az érzékinek. A keresztény vallás szigorúan fegyelmezi a testet, mert itt a földön sok tekintetben harcban áll a test és a lélek és az érzékiséget csak kemény fegyelmezettséggel nevelhetjük engedelmességre. De nem feledi el, hogy test és lélek bensőképen összetartoznak és hogy az ember lényege magában foglalja az érzékit is. Ezért a keresztény felfogás szerint a test a halál által sem szakad el tartósan a lélektől, hanem fel fog támadni megdicsőült és átszellemült alakban, hogy a lélekkel ismét egyesülve éljen az örökkévalóságban. Ott a béke és a tökéletesség országában megvalósul az, amire földi harcaink, előkészületünk idején vágyakoztunk : valósággá lesz s az ember tökéletes eszményképe, test és lélek egyenlő szépségben és erőben harmonikusan egyesülnek egymással.