Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
51 És ha a művészet nemesebb hullámzást ébresztene is a lélekben, ez még semmiképen sem ösztönzi arra, hogy megfelelően cselekedjék a gyakorlati életben. A látszat világába vezet s nem könnyű ebből a valóságba vezető utat meglelnie. „A történésnek előadása költészetben : a valóságnak valótlan látszata, melyet a költő utólag él át és utóátélésre nyújt nekünk oda, kiemeli a valósággal való összefüggésből, elvonja az akaratunkhoz való vonatkozásból és a hozzájuk fűződő érdekeinkből. így semmi tényleges hatást belőlünk nem vált ki. Események, melyek különben cselekvésre indítanának, nem zavarják meg többé a szemlélőnek akaratnélküli állapotát : az akarat semmi gátlása, semmi kényszere nem származik belőlük : amíg valaki a művészet levegőjében időzik, a való élet semmi nyomását nem érzi lelkén.“1 Ehhez járul, hogy a művészettel való foglalkozás csökkenti a munkaerőt és életenergiát, legalább is akkor, midőn nem cselekvő művészi teremtésről vagy komoly tanulmányról van szó, hanem puszta műélvezetről. „Az esztétikai élvezetben veszély rejlik. Aki nagyon korán kezdi, elpuhul; a cselekvő energiája elzsibbad, pedig enélkül nincs erkölcsi fellendülés, a cselekvés tunya tétlenségbe reked, álmodozó élvezés vágya vesz erőt a lelken. Az erkölcsi embernek bátran és ébren szembe kell néznie az élettel : az esztétikai ember pedig képzeletvilágba szövi 1 W. Dilthey, Das Wesen d. Philosophie. (Die Kultur c’. Gegenwart. I. 6.2 Berlin, 1908, 50. 1.) 4*
