Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
35 ságot elnyomni, hanem inkább a legmagasabbra fokozni. Sohasem hallott hangsúlyozással követeli a lélek tökéletesítését és eszményképnek nem kisebbet, magát az Istent állítja elénk: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ (Máté. 5, 48). Mindenesetre nem helyesli minden alakjában egyformán az életet; a kereszténység nem „elragadtatott igenlése az életnek általában“, amint ezt Nietzsche kívánja, hanem önmegtagadást és lemondást is hirdet. De amit el akar nyomni, visszafojtani és megfékezni, az sohasem a nagy és magasztos, hanem csak az elerőtelenítő, a halálthozó elem. Az alacsonyt, a féktelenkedő természetet kell korlátozni, hogy a magasabb szellemi élet annál szabadabban fejlődjék ki és útját Istenhez irányítsa. Az önmegtagadás, amelyet Krisztus hirdet, egyúttal erős öntevékenység és önkifejlesztés, ami a magasabb En győzelmét jelenti az alacsonyabb felett. „Mindazok a tulajdonságok s vonások, amelyeket a kereszténység elitéi s kizár, olyanok, amelyek a halál jegyét hordják homlokukon. Nemde a gyávák és hűtlenek, az iszákosok, paráznák s elpuhult emberek, a hazugok és képmutatók azok az életet mérgező haszontalan elemek, melyek ellen Nietzsche küzdeni akar? Amit a kereszténység megtagad, az a jellem aljassága a zabolátlanságban és tobzódásban épen úgy, mint a gyávaságban s jellemgyöngeségben. Az életet megsemmisítő tényezők ezek. A kereszténység legkövetkezetesebb ellensége az összes halálthozó 3*
