Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

Jól bezárni magam mögött,

Újra aztán nem születni,

Vándorlétnek véget vetni ;

Vágytalanság szent honában Végre végleg elpihenni !

Aki így akar az élettől menekülni, az életfeladatát nem látja többé pozitív tevékenységben. Ezért Buddhához hasonlóan Schopenhauer is követeli az élniakarásnak megtagadását minden vágy kiölése által. Ezt a követelményt persze a modern pesszimizmus még kevesebb határozottsággal valósítja meg, mint a buddhizmus: kiegyeznek az élethez való ragaszkodás s annak megtagadása között, ami néha igen sajátságos alakot ölt. Így Schopenhauer egyik tanítványa megengedi a nemi ösztön kielégítését, az élniakarás ezen leghatalmasabb megnyilvánulását, a gyermeknemzést már tiltja, hogy így az élet nyomorúsága ne terjedjen tovább. Aki pedig komolyan fogja fel a pesszimizmust, Buddha és Schopenhauer ellenére sokszor az öngyilkosságot választja, mint legegyszerűbb eszközt az élettől való megszabadulásra.

A pesszimizmussal együtt, amelyet vissza kell utasítanunk, ez az erkölcstan is elveszti alapját. Nem is fog soha szélesebb körben elterjedni, mert nagyon is sérti a józan észt és az emberi természet kiirthatatlan tevékenységvágyát. És ha a buddhizmusnak keleten százmillió követője van, csak annak köszönheti, hogy a nép számára más, életrevalóbb erkölcstant adott, sőt még szerzetesi szabályaiban is számolt az élet kívánalmaival.

32