Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

4

Ezek az emberek anyagelvűeknek (materialistáknak) nevezik magukat (a latin materia szó nyomán, annyi, mint anyag), mert szerintük a világon minden csak anyag és seholsem lehet szellemnek még nyomára se akadni, nemcsak az ő írásaikban nem, hanem még az emberben sem. Apostoluk a forradalmár Feuerbach és Vogt Károly, továbbá Büchner, az orvos, akinek „Erő és anyag“ című könyve még ma is és nálunk is szentírása az anyagelvűeknek. Ezeknek szavaiból csak úgy dőlnek a merész állítások, holott ha őszinték akarnának lenni, be kellene vallaniok, hogy minden szavuk csak feltevés, hipotézis, már pedig „minden feltevés csak bölcsődal, mellyel a mester álomba ringatja tanítványait.“ (Goethe, Mondások prózában, III. 285.) Ma ennek a tannak főkolomposa a sokat emlegetett jénai Häckel. Ezeknek az apostoloknak tanítványai pedig a szociáldemokrata „elvtársak“ soraiból toborozódnak össze, mert feltűnő szívóssággal terjesztik is közöttük téves eszméiket. Nincs mód, melyen ne próbálkoznának, nincs költség, melyet sokallanának, csakhogy terjesszék mérgüket, mely, mint később láthatjuk, éppen a jóléte emelésén fáradozó munkásra nézve csak káros lehet. Külföldi és hazai híres vagy inkább hírhedt „tudósok“ bejárják az országot, vándorelőadásokat tartanak; minden szociálista gyűlésen elhintenek néhány képtelen jelszót, melyet a félrevezetett és nem eléggé gondosan iskolázott emberek felül nem bírálhatnak s ezért romlásukra válnak. Ha még nagyhangú röpirataik számát is nézzük, szinte azt hihet- nők, hogy valami alapja mégis csak van a sok nagy állításnak. De hogy mennyit érnek tanaik, azt megmutatják Schopenhauernak, a magasztalt és divatos bölcselőnek e szavai :

„A vegyítő tégelyükbe szerelmes urakkal meg kell értetni, hogy a puszta vegytan gyógyszerésszé képesítheti ugyan az embert, de bölcselővé nem ; ugyanígy az ő szellemükkel rokon természettudósokkal is meg kell értetni, hogy lehet az ember kiváló állattani kutató és betéve tudhatja