Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
24 ált, akkor ezt kell mondanunk ; akkor anyagi összetétele irányadó minden cselekvésére nézve. De micsoda szegénységi bizonyítvány volna ez az ember számára ! Hogy lealáznák ezzel az egész emberi nemet minden törekvésével, küzködésével egyetemben ! Ha holdvilágos éjjel a „kissé túlmegterhelt“ tisztes nyárspolgárt törzsasztala mellől hazafelé imbolyogni látjuk, akkor elmondhatjuk, hogy ezen az emberen „az anyag“ uralkodik. Ilyen értelemben igazuk van az anyagéivűeknek, akik az embert olyan állattá alacsonyítják, mely csak a pillanatnak él, oda törekszik, ahova természete űzi : a lehető legnagyobb fokú élvezetekre, nem törődve az erkölcsi eszmékkel és a magasabb indítóokokkal, hiszen mindez csak káprázat. Az anyagelvű világnézet követőinek kedvelt eljárása, hogy az embert lealacsonyítják, az állatot pedig felmagasztalják. Ha ez jól esik nekik, legyen meg az örömük, mi nem kérünk belőle, mert minekünk és minden nemesen érző embernek szent öntudata, hogy az ember uralkodik az anyagon. Tegyük itt első helyre a tudomány által még nem egészen tisztázott képzelődés erejét. Senki sem tagadja. Ha most kellene állást foglalni olyan csodás, csaknem pillanatnyi gyógyulások kérdésében, amilyenek Lourdesban, vagy más kegyhelyeken történnek, hát mindjárt itt teremnek a csodák tagadói azzal a magyarázattal, hogy ime, itt ismét láthatjuk a képzelődés (szuggesztió) hatalmát. Ez, vagy még inkább a nagyfokú szellemi izgalom legyűrte az idegek bénultságát és így lehetővé tette a gyógyulási folyamatot. Itt nem firtatjuk, igazuk van-e, de azt leszögezzük, hogy ilyen magyarázattal a szellemnek mélyreható uralmát ismerik el az anyag felett. És ezt tényleg igazolja
