Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
22 az életben. Aki gondolatait valamely tárgyra irányította, az se nem lát, se nem hall, még ha látó- és hallóidegei behatásban is részesülnek. Az orvos műtété alatt gondolatait egészen elvégzendő munkájára irányítja s nem hallja a beteg nyögéseit és kiáltozását. Ilyenkor azt mondják : ez nincs a dolognál, szórakozott, úgy hogy a kívülről jövő benyomások nem is lépik át öntudatának küszöbét. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha agy és lélek nem azonos. Ott van továbbá 2. az öntudat egységének ténye. Hát ez micsoda ? Gondold, hogy szabódtól ma egészen új öltönyt kapsz. Tegyük fel, hogy idővel itt is, ott is feslik, kilyukad ; hát foltot raknak rá. Már most folytassuk ezt mindaddig, míg darab darabra kifeslik és új posztóval pótolják, úgy hogy végre az egykori öltönyből egy gomb, egy cérnaszál sem marad, hanem az egészet új anyaggal pótolták. Vájjon új öltöny-e ez, vagy még mindig a régi ? Az anyagot tekintve, melyből áll, egészen új, ha még olyan toldozott-foltozott is. Mert posztója egészen más, mint amelyikből annak idején kiszabták. Az öltönyön úgyszólván anyagcsere ment végbe. Ugyanilyen anyagcserét, amilyent itt a kabátról feltételeztünk, végez a természet az emberi testben is. Bizonyos időközökben az emberi test megújul. Lenyírjuk hajunkat és körmeinket ; a fejedet ma ékesítő haj egészen más, mint a tíz és húsz év előtti s ugyanaz áll körmeidről is. Amit itt kicsiben látsz, az történik az egész testtel; minden porcikája megújul; ma tehát egészen más tested van, mint volt tíz vagy húsz év előtt. Kő nem maradt kövön : a csontok sem, természetesen az agyvelő sem. Azonban valamid minden változásod mellett is megmaradt : öntudatod, hogy te ugyanaz az ember maradtál,
