Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
9 kell becsülniük a szellemet is, hiszen az anyag és kifejlődése csak előkészület ennek számára. Halljuk most a többi „bizonyítékot“, mely az anyag- elvűek szerint kimutatja, hogy agyvelfi fa, lélek-azonnsak. De előbb még egy pillantást az ember bensejébe, az agyvelö és az idegek bonctanába. Mit látunk itt? Látunk mindenekelőtt egy központi szervet : az agyvelőt, amely a koponyaüreget kitölti. Ebbe a központi szervbe torkollanak az idegszálak, amelyeknek felhasználásával közvetítik az egyes érzékszervek kívülről szerzett benyomásaikat, itt végződnek azok az idegszálak is, amelyek az ember izmait szabályozzák, például kezét, lábát. Gondoljunk csak a telefonközpontra. Az egyes házak telefonkészülékeiből minden vezeték a központ felé tart. Ha valakivel beszélni akarunk, fölhívjuk a központot, átkapcsolnak és beszélgethetünk vígan. Vagy nézzünk egy ütközetet : itt központ a fővezér, künn a fronton levő tisztek az egyes készülékek. Mindenféle jelentés érkezik kívülről ; a fővezér dönt és ismét kiszáguld a parancs. Az embernél a megfelelő érzékszervekben vannak ilyen külső állomások, például a szemben. Az utcán jársz. Megpillantod a szembejövő kocsit vagy járókelőt. Látóidegedet inger éri. Az inger tovább megy az agyba. Ott most átkapcsolás történik. Parancsnak kell érkeznie és az idegek az agyból tényleg jelentik a lábaknak : Kitérni, balra át ! Vagy hallod, hogy neveden szólítanak vagy kopogtatnak ajtódon. Hallóidegedet inger éri. Az izgatás tova- száguld agyadba és onnan jön a további utasítás, vagy a lábadnak, hogy a hívóhoz menj vagy nyelvednek, hogy „szabad“-ot mondj. Nyugodtan üldögélsz otthon ; egyszerre csak eszedbe jut, hogy ki kell menned. Máris sietnek az agyból a
