Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
A tudománytalanság módszere. 69 vádolni nem lehetett, aki keresztje által a testiség és a bűn felett a legnagyobb diadalokat vívta ki s aki egyházát szentek fényes seregével vette körül. És ha látja, hogy ezt a vallást és egyházat üldözik, úgy ebben csak igaz voltának jegyét ismerheti föl rajta. Mert az igazság érzékiség és kevélység számára iga ; azt a szellemi hatalmat, mely a tiszta igazságért küzd, szükségképpen gyűlölik. Komolyság nélkül. Az igazságnak sajnálatos felfogása, mely a modern gondolatszabadságot jellemzi, ahhoz a könnyelműséghez vezet, mellyel korunk a legfőbb kérdéseket tárgyalni szokta. Mi szükség is volna lelkiismeretességre és aggódó gondosságra. Hiszen az embernek csak saját egyéni nézeteit kell kialakítania; hiszen vallási kérdésekben biztos, általános érvényű igazság nincs. Azért alkalmaznak a tudományos kutatás e területén egészen más módszert, mint másutt. Mindenütt, történelemben, nyelvészetben, természettudományban szabatosságra törekszenek, e téren azonban a szabatos gondolkodást nagyon is gyakran a szabad, fesztelen gondolatgyártással pótolják abban a körben, melyet kezdettől fogva kitüntetőleg az életbölcsesség területének neveztek; manapság a hiányos bölcsesség könnyelmű módszerét használják. Az igazi bölcsesség meg van arról győződve, hogy az ember nem azért kapta az értelmet, hogy az élet fontosabb kérdéseit illetőleg sötétben
