Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

2

A kutatás szabadelvű szabadsága.

Itt elhallgatott. A szomszédos kert néhány vén tölgye és szilfája felől rosszaló lombrezgés hallatszott ; az ingatag gabonaföld ellenben helyeslőleg susogott. A nyárfa emeltebb hangon folytatta : „Jól tudom, hogy van olyan konok párt, amely még mereven és szilárdan az elavult álláspontot tartja. De én mégis bízom az ifjabb növényi nemzedékek önállóságában, hogy velem együtt belátják, mekkora méltatlanság rejlik abban, ha még továbbra is balga babonának hódolnánk. Mi növények legyünk önmagunknak elégségesek. Szabadon született főnket semmiféle iga alá nem hajtjuk, még a nap igája alá sem. Azért hát félre ezzel az igával ! így szabad és szép nemzedék támad, mely csodálkozásra ragadja a világot.“ A nyárfa újra elhallgatott. És most soká és erősen zúgott a helyeslés, az egész mező ujjongott, minden liget zúgott és alig hallatszott a vén fák rosszalásának megnyilatkozása. — Ettől fogva sajátságos látvány tárult az emberek elé. Mikor hajnalhasadáskor fölkelt a nap és első sugarait széthintette a tájakra, a virágok becsukták kelyhüket és elutasították a nap közeledését, mintha aludnának, és a levelek sem fordultak többé a nap felé. Ha azonban a nap korongja már a látóhatár alá merült, újra megnyíltak a tarka virágkelyhek, sötét éjjel bágyadt csillagfény mellett, mintha most volna az ideje annak, hogy nőjenek és virágozzanak.

De hogy megjárták a szegény lázadók. A gabona nemsokára ide-oda kezdett hajlongani, míg végre elnyúlva a földre terült ; a zöld levelek meg-