Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

A tudománytalanság módszere.

59

észokokkal, akár tapasztalati tényekkel az én álláspontomat megrendíteni l“1

Tehát nemcsak az igaz, amit mindig tudtunk, hogy a szív hajlamai az értelmet annak helyeslésére és bebizonyítására igyekeznek rávenni, amit ők kívánnak és annak elvetésére, ami nekik nem tetszik ; s hogy ennélfogva az értelemnek a szívvel szemben résen keil lennie. Nem, hajlam és jellem egyenesen arra vannak hivatva, hogy vallást és világnézetet alakítsanak ki. Minden embertípus és minden kor önmaga alakítsa ki a maga bölcseleti rendszerét, vagy ha ennyire nem képes, legalább is gondolatait ; a maga kereszténységét is önmaga alakítsa magának és pedig úgy, amint azt átéli. Miként az egyén is önmaga választja öltözetét s abba belehelyezi saját egyéniségét, épp úgy öltözködik itt hozzá jól illő világnézetbe is.

Ezen alaptételekben előttünk áll a tárgyi igazságtól való elpártolás s egyszersmind az igazi tudomány alaptételeitől való elpártolás ; ennek első követelménye, hogy az igazságról helyes felfogással bírjunk, itt ellenkezőjére fordul. A tudományos kutatáshoz szabatosság kell ; a szabatosság pedig azt követeli, hogy a valósághoz oly lelkiismeretesen ragaszkodjunk, amennyire csak lehetséges : eszközei a mérővessző és mérőzsinór. A szabatosság ellenkezője pedig az, ha az ember félrehajít minden mértéket és egyenesítőt, szemét és fülét nem a valóságra irányozza, hanem befelé 1

11. m. 45. I.