Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
52 Le a másvilág igájával. vallásnak „dermedt dogmatizmusát, megcsontosodott nézeteit és a tapasztalatot, meg az észt teszi meg a tudományos megismerés egyedüli ismérveinek ; maga pedig mindenütt merev előítéletek talaján áll, amelyeket nem lehet tapasztalatból meríteni és ésszel bebizonyítani. Előítéletnélküli kutatás után kiáltozik és saját előítéleteit csempészi be, hol lopva, hol nyíltan, de még csak a szemét sem hunyorítja. Becstelen. Azt ígéri, hogy megóvja az embernek legfőbb eszméit és javait, amelyek után szelleme kívánkozik és — nincs vallása, nincs Istene. Szent Ágoston szavait idézi emlékezetünkbe, amelyeket azon tanítókról mondott, akiket egykor ifjúságának tévútjain követett : „Azt mondták : Igazság és újra igazság és sokat beszéltek nekem róla és nem volt meg bennük sehol... O igazság, igazság ! Mily mélyen sóhajtozott egész bensőm mélysége utánad, míg amazok egyre újra és minden hangnemben puszta neveddel és vaskos könyveik tömegével tömték meg fülemet.“1 Szabad akar lenni ez a tudomány. Tanítványai közül az egyik igy szólt róla : „Megtanította tanítványait, hogy az önálló kételkedés szellős ormairól szédülés nélkül tudjon letekinteni. Mily köny- nyen és szabadon lélegzik ott fenn az ember!“2 Igen, szabad lett — kellemetlen igazságnak jármától. De annál inkább megkötötték, nem az Isten1 Confess. III. 6. 1. —2 Du Bois-Reymond, Kulturgeschichte und Naturwissenschaft (1878) 36.
