Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
42 Le a másvilág igájával. fölülemelkednie a többi vallásokon természetfölöttisége által. „A kinyilatkoztatott vallásnak a természetes vallástól való megkülönböztetése lehetetlenné válik“, mondja Bousset.1 Wundt pedig kijelenti : A kereszténység mint „tökéletes“ vagy „kinyilatkoztatott“ vallás, állítólag megmérhetetlen nagyságként áll minden egyéb vallási fejlődéssel szemben. Ez az álláspont a mi fejtegetésünkre természetesen nem lehet irányadó.“2 Ezek az uralkodó gondolatokká vált előítéletek már előre is meghatározzák az eredményeket, amelyekre „a kutatásnak“ jutnia kell és arra kényszerítik ezt, hogy tulajdon módszere ellen vétsen és hogy magát eltévedt bölcseleti előítéletnek téves és megtévesztő utain vezettesse oly módon, hogy a tudomány szabadsága gúnnyá válik. A gazdag anyagból, amely rendelkezésünkre áll, csak egyet vizsgáljunk, a modern evangéliumkritikát. Az evangéliumok számos értesítést tartalmaznak természetfölötti jellegű tényekről, csodákról és jövendölésekről. Ezeknek a jelentéseknek szükségképen hamisaknak kell lenniök, ez az első alapelv, amely szerint a „történeti“ vagy ahogy nevezik „kritikai módszer“ kutatni kezd. „Ha a csoda egyáltalában elképzelhetetlen, akkor a kereszténység történelmében és épen úgy már az újszövetségi kereszténységében is a csoda elképzelhetetlen. Ha mégis csodákról beszélnek nekünk, ezeknek az elbeszéléseknek, amennyiben csodákról értesítenek, hamisaknak kell lenniök ; azaz az elbeszélt dolog vagy egyáltalában meg nem történt, vagy ha meg1 Das Wesen der Religion, 5. Tausend (1904) 8. -— 2 Ethik3 1. (1903) 329.
