Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

Le a másvilág igájával.

35

mányos magyarázatnak tisztán benmaradónak, embertaninak kell lenni.“1 Tehát a mellőzésnek e kipróbált elve szerint a vallástalan erkölcsben az ember, az ő földi boldogsága és műveltsége lesz az erkölcsi cselekvésnek legfelsőbb célja és legfelsőbb törvénye.

Hogy ez az erkölcs mire törekszik, arra egyik nevezetes előharcosa, Jodl tanár tanít meg bennünket; „az erkölcsi élet előmozdítására, tisztább emberiség ápolására, igazi emberiesség kifejlesztésére —, félretéve minden vallási és metafizikai képzetet, amelyekhez az emberiség legnagyobbrészt eddig erkölcsi eszméit fűzte.“1 2 Itt is Kant járt elől: „Az erkölcs,“ — mondja — „amennyiben az embernek, mint szabad lénynek a fogalmán alapul, nem szorul sem egy másik fölötte lévő lénynek a fogalmára, hogy kötelességét fölismerje, sem más rugóra, mint magára a törvényre, hogy azt megtartsa .. . önmagáért tehát egyáltalában nincs szüksége a vallásra.“3 Ez az álláspontja a független embernek, aki törvénye önmagának. „A tekintély szempontjából“ — mondja Hartmann — „az autonómia nem jelent mást, mint hogy erkölcsi dolgokban magam számára én vagyok a legmagasabb, meg nem feleb- bezhető bíróság . .. Isten, ki kezdetben tüzes felhőből szólt gyermekeihez —, most leszállt keblünkbe és a magunk személyében szól belőlünk, mint erkölcsi függetlenség.“4 Diis extinctis successit humanitas.

„A tudomány egyes képviselői“, írja James, az angol bölcselő, „magánéletükben lehetnek ugyan vallásosak, de mindenesetre elmúlt az az idő,

1 F. Paulsen, System der Ethik (1914) I. 334. — 2 Wesen

und Ziele der ethischen Bewegung in Deutschland 4. 19. —

3 Religion innerhalb der Grenzen der blossen [Vernunft,

Vorrede zur ersten Auflage. — 4 Phaenomenologie des sittlichen Bewusstseins (1879) 98.

3*