Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Ötödik szakasz. A hittudomány

284 Törvény és szabadság. a gátat, van ereje és energiája, azonban rendszer­telen s azért pusztulást eredményez; a lavinának, mely a hegyoldalról megindult és a mélybe rohan, van ereje és súlya, azonban rendszeres törvények nélkül eredménye csak rombolás ; az izzó ércből hatalmas harang lesz, ha a formába folyik, míg a lávafolyam csak pusztulást teremt. Csak egy mél­tóság és szabadság felelhet meg az embernek: az, mely az őt megkötő törvényhez és tekintélyhez való önkéntes csatlakozásban áll. Arra nézve, aki bensőséges meggyőződéssel és szabad elhatározás­sal teszi saját elveivé a gondolkodás, hit és cselek­vés törvényeit, erre nézve a törvény többé nem bilincs és teher, többé nem idegen iga ; saját élet­szabályává lett, melyet szeret, ez meggyőződésé­nek következménye, melyet követ, — az igazság szabaddá tette őt. Kérdezzük meg a művészt, aki művészete szabályait követi, hogy bilincseket hor­doz-e; nem, ő ezeket saját törvényeivé tette, kér­dezzük meg a művelt európait, hogy a kultúra tör­vényeit bilincsnek érzi-e ; nem, önként szegődött hozzájuk és saját életrendjévé lettek. Szabadságá­tól megfosztott szolga csak az lesz, aki a törvényt, melynek engedelmeskednie kell, akarata ellenére követi, aki elégedetlenül függ a rend kötelékein. Nem érzi magát szabadnak az a nép, mely a műve­lődés korlátái ellen harcol, az az engedetlen gyer­mek, aki a nevelés ellen küzd. Nem a törvény tesz korlátozottá, hanem az egyéni törvénynélküliség és ellenszegülés. A keresztény hit Istenadta törvényeivel szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom