Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Ötödik szakasz. A hittudomány

267 MÁSODIK FEJEZET. Hittudomány és egyetem. „Terhűnkre van, mert cselekedeteinkkel ellenkezik így beszél­tek valamikor az ősi hajdankorban e világ fiai. „Vessünk cselt az igaznak.“ Azt állítja, hogy nála van az Isten ismerete ; és Isten fiának nevezi ma­gát. (Bölcs. 2, 12. s. köv.) Ily tévedésben voltak századokkal később a világ fiai Isten fiairól és az ő tanáról. És ha ma egyesek véleménye szerint a hittudományt az egyetem termeiből ki kell küszö­bölni, megemlékezhetünk mi is arról, hogy a világ fiai a régi időben hasonlóról álmodoztak. Mikor Európa népeinek magán és nyilvános élete még a keresztény hittől volt áthatva és az Isten és örökkévalóság gondolatai főgondolataik voltak, akkor náluk a hittudomány értéke is a legnagyobb volt, nemcsak névleg, hanem a való­ságban is. És mikor a tudomány felé való fiatalos törekvésükben egyetemeik épültek, akkor építették az elsőt, a legnevezetesebbet, a párisit, mint a hittudomány legkiválóbb otthonát. És ahol csak ez a többi tudományok között helyet talált, ott a legelsőnek tisztelték. így volt ez egykor és így volt sokáig. A modern gondolkodás elvilágiaso- dása lassanként felszabadította a tudományt a vallástól ; nem állta meg, hogy ellenszenvét a ter­mészetfölötti világnézettől nemsokára annak tudo­mánya ellen ne irányítsa és eltávolítását ne köve­Hittudomány és egyetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom