Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 263 nyi tanárok állapotán sem változtatott, csupán azt kell megígérniük, hogy azok akarnak lenni, akiknek különben is Ienniök kell. A katholikus papot nem is befolyásolhatja, hogy a világi történelem tanításában a reformáció történetét ezután másképpen adja elő, mint eddig s ezáltal a történelem tanítására képtelen legyen. Semmi új hitbeli különbséget nem teremtett és így nem adott semmi jogos alapot a felindulásra, feltéve, hogy megvan valakinek az eskü tartalmára vonatkozó szükséges hittudományi ismerete. Ha ez valakiben nincs meg és nem akar az illetékes körök felvilágításaiban megbízni, akkor az okosság azt parancsolja, hogy hagyjuk a bizonyítást a jövőre ; és ezt nyugodtan megvárhatjuk. Fennebb hallottuk a német főiskolai tanárok nyilatkozatát, hogy mindenki, aki ezt az esküt leteszi „lemondott az igazság független megismeréséről.“ Ismét ugyanazok a jellegzetes gondolatok, melyeket már oly sokszor hallottunk, a maguk zavarosságával, félszegségével és következetlenségével : „Mert ezáltal lemondottak az igazság szabad megismeréséről,'* t. i. a meghatározott tanokhoz való ragaszkodás által. Nincs-e azonban az, aki keresztény hitében szilárdan kitart, éppen ezáltal meghatározott tanokra kötelezve? Ennélfogva aki a hiszekegyet imádkozza, nem mond-e le ezen függetlenségéről ? Ha tehát a felhozott érvelés jelent valamit, úgy ez a keresztény vallási kötelezettség teljes elvetését jelenti ; természetesen ugyanez az értelme : „az igazság független megismerésének“ is, amint azt eléggé láttuk. De nem mondhat-e le valaki meggyőződésből erről a függetlenségről és nem hihet-e s nem kötelezheti-e magát e meggyőződésben az egyházi parancsokhoz való teljes csatlakozásra ? Ha valakinek meg van az a meggyőződése és ezt esküvel megerősíti, hogyan
