Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Ötödik szakasz. A hittudomány

256

A hittudomány.

Bizonyára nem lehet tagadni, hogy az egyházi tekintély gyakorlati eljárásaiban előfordult olyasmi is, ami nem helyeselhető. De hol vannak azok a tények, melyek ily általános vádakra jogosítanak ? Bizonyára nem lehet feltételezni, hogy egy protestáns írónak oly közvetlen és biztos beletekintése legyen magasabb és legmagasabb helyeknek egyházi eljárásmódjába, hogy puszta állításai már meggyőző erővel bírjanak. Vagy tán bizonyos száma az elégedetleneknek, kik e vádakat hangoztatják, már magában véve elégséges bizonyíték azok jogosultsága mellett ? Ha még általában megengedik, Hogy az egyházi tekintély néha kilépjen tartózkodó állásából és veszélyes tanirányzatok ellen felemelje szavát, vájjon nem magától értetődő-e akkor, hogy elkeseredett emberek támadnak, akik igazságtalan elnyomásról és kaszturalomról panaszkodnak ? Maga Förster is mondja : „A komolyság és felelősségtudat szelleme még ritkán hatotta át annyira az egyházkormányzat összes részeit és még ritkán volt a vezető körökben annyi, mondhatni szentéletű férfiú, mint éppen a jelenben.“ És éppen ennek a jelennek és ezeknek a férfiúknak legyen hivatásuk, minden felelősségről megfeledkezve az egyháznak egész hagyományát feledni ? Inkább azt kell mondani : „Ha Förster a tényállást elfogulatlanul vizsgálja és a tekintélyről szóló elveket, melyeket maga is védelmez, következetesen alkalmazza, be fogja látni, hogy az egyház az utolsó évek sajnálatos eseményeivel szemben nem járhatott el másképpen, mint ahogyan eljárt s hogy úgy a XVI. század előtt, amint utána mindenkor gondosan igyekezett megóvni a hitbeli hagyomány tisztaságát minden támadás ellenében.“ 1

Sohasem ismert az egyház oly egyetemességet, mely tanítási tévelyekkel nem szállt volna szembe. Nem ismert a középkor, — olvassuk csak el azt a sok elítélést, amely I. Miklóstól egészen Vili. Incéig történt ; nem ismertek a hajdankor nagy zsinatai egészen a nicaeai zsinatig, amelyek számos tant, mely akkor még semmiféle meghatározott dogmával nem ellen1 Reinhold G. tanár, F. W. Försters Buch : „Autorität und Freiheit.“ Vaterland. 1910 jún. 3.