Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
254 A hittudomány. és életformulákkal szemben, itt-ott terjesztésének alattomos módja is. Innen származik az az erélyes közbelépés és ez is csak hosszú várakozás után történt. Olyan elővigyázatossági szabályok ezek, amelyeket nagy veszély feltűnésekor szoktunk alkalmazni s a vészhullámok elsimultával magától csökken komoly és sürgető jellegük.1 Az egyházi tekintélyek túlnagy nyomására vonatkozó és fentebb említett aggodalmakat újabban éles szavakkal fejezi ki egy férfiú, ki ugyan a katholikus egyházon kívül áll, de vele szemben mindig jóakaró érzést tanúsított. Ez Förster, az ismert berlini pedagógus. Förster azáltal, hogy a keresztény világnézetért oly férfiasán és szellemesen síkraszállt, a neveléstudomány és a szellemi művelődés terén nagy érdemeket szerzett. Abban a munkájában is, amelyről itt szólunk,2 újból 1 Némely katholikus világi köröket, mondják a német püspökök 1907 dec. 10.-i pásztorlevelükben, „bizonyos nyugtalanság lepett meg, mintha az encyklika a tudományos törekvést s a gondolkodás és kutatás szabadságát veszélyeztetné s mintha az egyház az emberiség művelődési föladataiban való közreműködést megtiltani, vagy lehetetlenné akarná tenni. Bárcsak megismernék, milyen alaptalanok ezek az aggodalmak ! Az egyház csak egy szabadságnak akar korlátokat állítani, — a tévedés szabadságának. Ha azonban előírásai és utasításai olykor szigorú és éles hangúak, annak oka abban rejlik, hogy föltétlenül ragaszkodik alapelvéhez : Az igazság mindenek felett. Soha sem szállott szembe az egyház a művelődés igazi haladásával, hanem csak azzal, ami ezt a haladást megakadályozza : a meggondolatlansággal, az el- hamarkodással, az újítási vággyal, az isteni igazságtól való beteges idegenkedéssel. Tehát mi katholikus keresztények szabadon és akadálytalanul fejthetjük ki minden erőnket és tehetségünket a nemes szellemi munka és igazi tökéletesedés békés vetélkedésében I“ — 2 Autorität und Freiheit. 1910.
