Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
12 Le a másvilág igájával. „Nem ismerem az Atya Istent, az ég és fold mindenható teremtőjét.“ Kérhetetlen figyelmetlenséggel azon vannak, hogy ezt az alapelvet minden ponton, ahol a tudomány Istennel és a másvilággal találkozik, alkalmazásba vegyék. Folytassuk tehát utunkat és egyes helyeken állapodjunk meg, hogy ezt a tudományt a maga munkájában megfigyeljük. Az észnek meg nem vesztegetett gondolkozása mutatja, hogy a világ, ez a határolt és véges, minden megjelenésében esetleges és múlandó világ létezésének alapját nem önmagában bírja ; hogy tehát egy világontúli teremtő okot követel. A kérdésnek e megoldásából azonban a szabadelvű tudomány nem mutatja ki, hogy tarthatatlan, hanem egyszerűen már eleve elutasítja. „Természetfölötti teremtőcselekvés elfogadására,“ így halljuk ezt Lange-tői, az anyagelvűség híres történetírójától, „a természettudománynak egyszersmindenkorra a legcsekélyebb oka sincs. Tehát ilyenféle magyarázatra vetemedni, mindig elhagyása a tudományos talajnak, amelyet egy tudományos vizsgálatnál sem szabad megengedni, vagy egyáltalában tekintetbe venni.“1 Hasonlóképpen Plate : „Az anyag teremtését el nem fogadhatjuk. Mert ennek elfogadása egyáltalában nem volna magyarázat ; ez legföljebb annyi volna, hogy egyik kérdőjel helyébe egy másikat teszünk. Mi természettudósok elég szerények vagyunk ahhoz, hogy ezen tényállás mellett a kérdésnek további megoldásáról lemondjunk.“ * A kérdés egyedüli megoldását, a teremtés tényét nem fo1 Geschichte des Materialismus5 II. ^1896) 235. — 2 Ultramontane Weltanschauung und moderne Lebenskunde (1907) 55.