Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
Le a másvilág igájával. 7 kokkal, csodákkal és kegyelemmel szóba sem áll ; annál inkább magasztalja azt a dogma és vallási kötelesség nélkül való érzelmi vallást, amelyet a független ember alkot magának, mint személyiségének költői díszét, amelynél már nem kell kérdeznie, hogy mivel tartozik, hanem inkább azt, hogy mit képes neki nyújtani. A másvilághoz fűző minden fonalat elvágták, mert már űr az ember a maga portáján. Ezt majd egyenként fogjuk kimutatni kézzelfogható, világos bizonyítékokkal, mégpedig leginkább olyan férfiaktól vett bizonyítékokkal, akik általában mint a modern tudomány hivatott képviselői ismeretesek. Ezzel nem állítjuk azt, hogy a modern tudomány minden képviselője ide tartozik. Távol áll tőlünk az is, hogy a szabadelvű tudomány képviselőinek jóakarata felett részletesen birói ítéletet mondjunk. Jól tudjuk hogy a vallásilag közömbös nevelés, a kétkedéssel párosult természetelvű bölcselet elveihez való korai hozzászokás, előítéletek és megoldatlan nehézségeknek elsajátítása, az olyan szellemi légkörben való állandó tartózkodás, amely a vallásos hittel szemben idegen és ellenséges, hogy mindezek a vallási igazság iránti érzéket és elfogulatlan tekintetet lassanként teljesen kiölik s így érthetővé teszik a vallástól való elfordulást. Azt sem állítjuk, hogy a szabadelvű tudomány képviselőiben maga az Isten-gondolat és a kereszténység kialudt; de azt igenis, hogy tudományuk Istent és igaz vallását többé nem akarja ismerni, hogy igen gyakran az Istentől
