Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Előszó és bevezetés

hogyan hódít tért még a legfelsőbb törvényhozó testületekben is, miként kerültek szőnyegre a világ és emberiség legfontosabb kérdései, akkor már nem lehetett kitérni e gondolat elől : itt világnézetek ütköznek össze, itt ősrégi szellemi küzdelem tör ki megújult hevességgel.

Fontos dolog, hogy a korunk szellemeit foglalkoztató kérdésben tisztalátásra s önálló ítéletre tegyünk szert ; hogy a jelszavak szellemi lapályaiból kiemelkedjünk. Különösen oly időben szükséges ez, amikor az egyént értelmetlen szavakkal és felületes gondolatokkal ostromolják. Az értelmetlenség édes testvére a tévedésnek és csalódásnak ; a tolvajok is a sötétségben bujkálnak. Aligha állítja valaki, hogy a mi kérdésünkkel a szellemek nincsenek tisztában. A következő fejtegetések célja a nézetek tisztázása.

De nem szorul-e mentegetésre azon körülmény, hogy theologus és bölcselő foglalkozik ezen kérdéssel? Azt hiszem, hogy nem. Az utóbbi időben többször láthattuk, mily bátorsággal vitatkoztak e kérdésről és mily biztossággal döntötték azt el a földrajz, őslénytan, régiségtan és a műszaki tudományok tanárai. Pedig okvetlenül meg kell engednünk, hogy e kérdés nem földrajzi, vegytani, vagy fizikai, hanem elsősorban bölcseleti kérdés. Különösen ezen szempontból fogjuk e kérdést vizsgálni és csak ott lépünk a hittudomány területére, ahol a kérdés a hittel érintkezik. Szándékunk különösen az, hogy azon mélyebb világnézeti szempontokra mutassunk rá, melyek a kérdés alapját képezik.