Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

hetők meg pusztán természetes okokból ; soha nem nyugvó fejlődés az egyedüli végső ok, a fejlődés feleslegessé teszi a teremtést. Eszerint az élettan bebizonyítaná a lélek és anyag, a világ és Isten kételvűségének tarthatatlanságát, hogy az egyelvű- ségnek nyújtsa a győzelmi pálmát.

Vájjon tehát ennek a tudománynak legnevezetesebb képviselői tényleg anyagelvűek és egyelvüek-e, aminthogy azoknak kellene lenniök, ha mindez igaz? A XIX. század legnagyobb fiziológusa volt Müller J. (“I* 1858), akit a berlini katholikus temetőben temettek el. Határozott ellensége volt az anyagelvűségnek ; nemcsak a szellemi lélek létezését, hanem a növényi élet anyagfölöttiségét is tanította. Schwann Ph. ("j" 1882) a sejttan megalapítója. 1839-ben a lőweni katholikus egyetem meghívására elfoglalta a bonctan tanszékét, mert olyannak találták, akiben tökéletes természettudományos képzetség mélységes vallásossággal egyesült.1 A XIX. század legkiválóbb fiziológusai közé tartozik. Volk- mann A. (•!* 1877) ; ő is éppen olyan határozottan védte a lélek szellemiségét és halhatatlanságát; az élő lényekben megnyilatkozó célratörekvést és ellenezte Darwin esetlegességi elméletét. Mendel G. J. (•f 1884) „Versuche über Pflanzenhybriden“ című művével úttörő lett az élettan terén a modern át- öröklési elméletben és oly kutatók követik őt, mint H. de Vries, Correns, Tsermak, Bateson ; az ő nevezetes átöröklési törvényei a legjobban fejezik ki azt,

1 Allgemeine deutsche Biographie XXXIII. 189.

340 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi."