Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

Bárcsak volna némi jó gyümölcse ennek az önvallomásnak, amelyre felkértek s amelyet szívesen írtam meg és örömmel írtam alá saját kezemmel s készséggel mutatnám meg bárkinek : mert az evangéliumért nem szégyenkezem.

Milano, 1815. január 6. Volta Sándor.1

Aki először nyer világosabb bepillantást a legnagyobb természettudósok vallásos lelkületébe, talán csodálkozással telik el: Eddig alig hallott valamit is e férfiak keresztény érzelmeiről, annál többet állítólagos vallásközönyösségükről, anyagelvűségükről és istentagadásukról. Most egyszerre észreveszi, hogy nagyrészük nyilt ellensége az istentagadásnak, sokan pedig buzgó keresztények.

Ezt a tudósok életrajzai okozzák ; részletesen fejtegetik az egyes férfiak tudományos munkásságát, valamint emberi tulajdonságait ; vallása fölött többnyire tovasiklanak. Amikor 1888-ban Ampére- nek Lyonban, szülővárosában szobrot emeltek, az ünnepi beszédekben árva szó sem esett arról, hogy hivő katholikus volt. Sőt, mi több : a szobron néhány könyv van a tudós mögött s egyikükre nagy betűkkel van kivésve : „Encyclopédie“. A járatlan szemlélőnek ebből arra kell következtetnie, hogy Ampère az enciklopédisták híve volt. Pedig tényleg mi köze volt a hírhedt műhöz? Ifjúságában olvasta, öreg korában azonban megvetette.'

Az angol fizikus Favaday (*j* 1867), Tyndall es Du Bois-Reymond szerint „minden idők legnagyobb kísérletezője“ Volta- és Ampérehez hasonlóan szintén nagyon vallásos tudós.

1 C Grandi: Alessandro Volta (1899) 575. 1.

330 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi."