Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

Mint Kepler, éppúgy elődje — a prágai katolikus udvarnál — a dán csillagász : Tycho Brahe ("f 1601) is hívő protestáns volt ; hasonló kellemetlenségben azonban nem volt része. Mindenképen helytelen nézete : hogy a kopernikuszi tan ellenkezik a Szentírással, megmentette őt ettől. Oly elméletet gondolt ki, amely Kopernikusz és Ptolomeusz között haladt. Vallásos érzelméről tanúskodnak egy levelének következő szavai, melyet atyja halála alkalmával irt : „Nagy vigasztalást nyújt a Szentírás alapján álló teológia is és az összes dolgok közös sorsának szemléletéből s valamennyiök esetlegességéből merített bölcselet is ; mégis különös vigaszomra szolgál az, hogy atyám oly enyhén és jámborul költözött át e földi siralomvölgyből az égi örök hazába ; oda, ahol sz. Pál szerint állandó lakásunk lesz.“

De térjünk vissza Keplerhez. Életének jellemző vonása ingadozás a luteránus hitvallás és a katolikus hit között ; tovább azonban nem ment. Az volt a véleménye, hogy az alapigazságokban állapodjék meg végérvényesen az ember ; a vitás pontokról pedig ne ítéljen ; megállapította a maga álláspontját, amelytől nem engedte magát eltéríttetni. Hozzá még nagyon kellemetlenül érintette őt az a bánásmód, amelyben hitsorsosai Stájerországban kétízben részesültek, habár az ő személyét különösen kímélték. Egyébiránt Kepler nagyon méltányosan ítél a katolikus vallásról és a katolikus egyház bölcseségéről ; gáncsolta hitsorsosainak gyü- lölséges támadásait Róma ellen, valamint a gregorián naptárjavítás elfogadásától való irtózásukat is. Számos katolikus tudóssal volt baráti viszonyban, sok jezsuitával levelezett, ismételten volt vendégük, ők viszont sokat serkentették, ajánlották és tudományos támogatásban is részesítették.

314 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“