Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

310 „A tudomány és hit összeférhétetlenségénelc tanúi.“

törvény és csoda közötti, gyakran felhozott ellentétekről, sőt ha még sokan közülök mélyen vallásos keresztények is voltak, állhatatos hitvallói a természetfölötti rendnek s mégis lelkes barátai a tudománynak s bár a természeti törvények mélyére hatoltak, mégis tántoríthatatlanok maradtak hitök- ben, akkor nem nyomhat többé sokat a latban az, ha kisebb jelentőségű utódok áthidalhatatlan ellentétekről beszélnek, melyekről ama nagyok semmit sem tudtak.

Tekintsünk csak vissza tehát az utolsó évszázadok nagy feltalálóinak hosszú sorára, akiknek a mai kor tudományos felfedezéseit köszönjük. Meglátjuk, hogy sokan közülök gondolkozásukban és életükben kifejezetten hivő keresztények ; mások legalább is ellenségei az istentagadásnak és az anyagelvűség- nek, tehát a keresztény vallás alapigazságait hitték, már pedig ezen fordul meg minden, ha a hit és tudomány közti ellentétről van szó.

Nem hivatkozunk a régi természettudomány képviselőire, Pythagorasra, Aristotelesre, Archimedesre, Nagy Albertre, Roger Baconra és másokra, részint mivel ezeknek az embereknek vallásos érzelméről semmi kétség nincs, részint mivel az ő természet- tudományuk még tökéletlen volt. Az újabb természetkutatás felvirágzásával kezdjük.

A régi mesterek.

Az újkor természetkutatásának küszöbén oly férfiú áll, aki megoldotta azt a rejtélyt, amelylyel előtte évszázadok bajlódtak ; az újabb csillagászat atya-