Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

és elég bátrak egy kikerekített bölcseleti hitvallás elismerésére ?“ Nem elismert vezére-e a német természetkutatóknak Humboldt és ő több kötetes Kosmos-ában soha egy szóval sem említi az Istent ? És nem tény-e, hogy Humboldt befolyása alatt a német természettudomány kevés kivétellel a keresztény világnézet ellen foglalt állást ?1 Valósággal úgy látszik tehát, mintha az ellentét a tisztán természettudományos kutató szellem és a hit között kéz- zelfoghatólag testesülne meg, minden ellenkező elvű magyarázat pedig erejét veszítené?“

így hangzik a beszéd, amely a napi irodalomban, újságokban és röpiratokban, még a legkomolyabb müvekben is nagy szabályszerűséggel visszatér. És nem hatás nélkül. Miért is ne? Ha továbbá kiszínezik, miként siettek a kutatás e hősei az utóbbi évszázadokban diadalról-diadalra, miként újították meg a föld színét és miként lettek az emberi kutatás úttörői, hogyne volna hatása, ha azt is hozzáteszik, hogyan szakítottak az igazságnak e fölfedezői majdnem teljesen a keresztény vallás régi tanításaival ?

Kétségtelen, hogy akinek nem áll rendelkezésére elegendő történelmi adat, arra nem téveszthetik el megbabonázó hatásukat az ily magyarázatok. Máskép áll a dolog annál, aki a természettudományok történetében járatosabb. Az tudja, hogy az az állítás : a természettudomány leghívatottabb képviselői többségükben, sőt összeségükben a keresztény

1 Menzel Die letzten hundertzwanzig Jahre der Weltgeschichte VI. (1860) 70. V. ö. Pohle P. Angelo Secchi2 (1904) 6.

„A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanui.li 307

20*