Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
296 Vádak és ellenvetések. ban vagy mozgásukban állandóságra törekszenek ; de mint minden új dolgot, ezt is csak lassan értették meg. Abba is nehezen nyugodtak bele, hogy a föld óriási gyorsasággal rohan a világűrben, anélkül, hogy a légkör orkánszerű mozgásba ne jönne. Hozzájárult végül bölcseleti nehézségként az állandó érzéki csalódás : A szem úgy látja, hogy a nap és a csillagok mozognak, holott nyugalomban kell lenniök, ez tehát természeti szükségszerű csalódás s így megismerő képességünkben többé nem bízhatunk. Az új tan tehát akkoriban legkevésbé sem volt bebizonyítva s mi sem volt könnyebb az ellenfeleknek, mint ezt kimutatni ; habár tagadhatatlan, hogy az utóbbiak az új elmélet megértésébe nem mindig fogtak nyugodt tárgyilagossággal. Secchi csillagász bizonyítja : „Galilei idejében a föld tengelykörüli forgásának tulajdonképeni bizonyítékai közül egy sem volt ismeretes. Hasonlóképpen a nap körüli továbbhaladó mozgás bizonyítására is hiányoztak akkor az egyenes érvek.“ 1 Más híres csillagász, Schiaparelli, pedig így ír : „A jelenségek magyarázatára (a XVI. és XVII. században) egyformán lehetett alkalmazni a ptolomeusi és kopernikuszi elméletet ; geometriailag egyértékűek voltak egymással és Tycho eklektikus elméletével." 2 A kongregáció döntése ellen tehát akkoriban semmi feltétlenül biztosat nem lehetett felhozni. Galilei sem rendelkezett ilyennel. Egy bírónak sem támadhatott az a gyanúja, aki a kihallgatásnál megfigyelte magatartását, hogy az eskünél lelkiismeretével ellentétbe kerül. Éppen azért helytelen dolog Galileit a tudomány vértanújának nevezni ; helytelen azért, mert sem vértanuságot nem szenvedett, sem kínzásban vagy börtönben nem volt része és legfőképpen azért helytelen, mert semmi tudományos meggyőződése nem lehetett, eltekintve attól, hogy állítólagos meg1 Grisarnál. 30. — 2 Schiaparelli, Die Vorläufer des Kopernikus in Altertum (németül 1876) 86.
