Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
Két világnézet és ezek szabadsága. 17 A keresztény világnézet és az ő szabadsága. Az egyik oldalon a keresztény felfogás áll. Ez lényegében egyúttal az, amely az elfogulatlan értelem előtt magától értetődőnek látszik. Az ember, így szól ez, teremtmény, minden oldalról határolt lény ; ezért sokféleképpen függ külső szabályoktól, erőktől, tekintélyektől. Egyedül az Isten kiváltsága, hogy végtelen és ezért önmagában bírjon minden tökéletességet, jóságot és igazságot; azért kívüle nincs is semmi nagyobb, amire rá volna utalva. Nem így az ember. Mint teremtett lény alá van vetve teremtőjének ; ez az ő ura s egyúttal életének célja. Ezért kell, hogy vallása legyen, azaz kell, hogy Istenét tisztelje, miként ő ezt parancsolja ; és ha kinyilatkoztatásban való hitet követel tőlünk, ha egyházat alapított s nyilvánosan hitelesített, hogy általa magunkat vezetni engedjük, akkor mi engedelmességgel tartozunk neki. Éppen így hozzá van kötve az emberi ész a tárgyilagos igazság törvényeihez, mely igazság nem az ő műve, hanem mint szabály lép fel vele szemben ; az ember kell, hogy ennek alávetve legyen, akár tetszik neki, akár nem. Végül az ember bele van kapcsolva a társadalmi életbe, családban él, államban, egyházban, a nagy emberi társadalomban, amelyre rá van utalva nevelődésében és kifejlődésében ; a társadalmi élet pedig vezető tekintély alá való rendeltséget követel, követeli, hogy némely dologban saját érdekeinket a köz javának rendeljük alá. Ez az a rend, melyet Isten alkotott s amelynek Donat, A tudomány szabadsága. 2
