Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

Tudomány és szabadság.

13

magánvéleményeit nem nyilvánosan adja elő. Vagy kettősség-e, az erkölcsi személyiség egysége elleni erőszak-e az, ha valaki azt, amit mint hivatali titkot tud, elhallgatja, mert el kell hallgatnia ? Es ha az anarkistákat forradalmi eszméik terjesztésében megakadályozzák, nevezhető-e ez az erkölcsi személyiség elleni merényletnek ? Igaz, hogy „a meggyőződés megtagadása az erkölcs egyik legkétségbevonhatatlanabb törvényét sérti meg.“1 De logikailag helytelen ebből azt következtetni, hogy tehát a tanszabadságot nem szabad korlátozni. A hallgatás még nem jelenti a meggyőződés megtagadását. De még bővebben visszatérünk ezekre a gondolatokra a tanszabadság megbeszélésénél.

Az eddig mondottakban nem lehet komoly véleményeltérés. Követeljük, hogy a tudomány független legyen a jogtalan akadályoktól ; és ezt joggal követeljük. A tudomány célja megkívánja ezt. A tudományos kutatásban kell az ember megismerőképességének kibontakoznia, az igazság utáni ösztönnek megnyilatkoznia ; a nyert ismeretek közlése által pedig az emberiséget a szellemi és anyagi kultúra útján kell továbbvezetnie.

A rügy kipattan és szabadon fejti ki teljes pompáját ; a pillangó növekedik és akadály nélkül fejük ki szépsége ; a fa is akar szabadságot, hogy ösztöneit és erőit kifejleszthesse természetének megfelelően és ha megkötni és lenyűgözni akarjuk, amennyire csak tud, ellentáll. Tehát szabadságot az emberi természet legnemesebb ösztöne számára is, szabadságot tudásának haladása számára is ! Kell, hogy rokonszenves legyen ez a haladás min1 K. V. Amira, Die Stellung des akademischen Lehrers zur Freiheit in Forschung und Lehre. Beilage der Münchner Neuesten Nachrichten, 9. Juli 1908.