Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
2 Tudomány és szabadság. szó.1 Ha ítéletet akarunk magunknak alkotni a tudomány szabadságának követelményeiről, jogosultságának mértékéről, arról, hogy összeegyeztet- hető-e vagy sem azon kötelezettséggel, hogy hinnünk kell, úgy nyilvánvalóan annak kell az első kérdésnek lennie : mit tartalmaz ez a követelmény, mi a jelentése? Csak azután, hogy világosan körülírtuk ezt a követelményt, térhetünk át bölcseleti föltételeire és ezek megítélésére. Mit értünk tehát tudomány alatt és milyen szabadságának kell lenni. Tudomány. Ha Észak- és Közép-Európa lakója a tudományról hall, rendesen rögtön az egyetemre és ennek tanáraira gondol. Előtte az egyetemek a tudomány otthonai ; itt nyújt egymásnak a számtalan tudományág testvéri jobbot, itt szentelik magukat a tudomány szolgálatára az emberek százai. Ezen országokban megszokták, hogy a tudós: egyetemi tanár. Melyik egyetemen van? mindjárt ezt kérdezik. A nagy természettudósok, mint Helmholtz, Liebig, Hertz, Kirchhoff; a bölcsészek, mint Kant, Fichte, Schelling, Hegel, Herbart, a nagy nyelvészek és történettudósok egyetemi tanárok voltak. Mindazonáltal világos, hogy a tudomány és az egyetem nem szükségképpen összekötött dolgok. Az egyetemhez kell ugyan tudomány, de a tudományhoz nem szükséges az egyetem. Volt tudomány, mielőtt még a XII. és XIII. században Franciaországban 1 Cicero, De officiis I. 2.
