Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
122 Vallási tekintély és szabad kutatás. egyház tanít és magánfelfogás és nézetek között, amelyek egyes személyek, iskolák vagy korok sajátjai. Tehát a között, ami mint Isten szava van a szentírásban és amit egyes magyarázatok vélnek benne felfedezni ; a között, amit az egyház mint olyant, amit hinni kell, előír és amit egyes hittudósok, mint különleges nézetet állítanak. Csupán az első kötelező törvénye a keresztény, a katholikus gondolkodásnak, az utóbbi azonban nem. Ez változik, amaz állandó. A tudományban is némely dolog úgy van megállapítva, hogy mintegy maradandó birtokához tartozik, más ellenben egyesek nézetének alakjában lép föl. Ez utóbbit senkinek sem szabad, mint a tudomány tételeit feltüntetnie, csak az előbbit. Hasonló módon és még inkább kell különböztetni a kinyilatkoztatás vagy az egyház tanítása és magánosok véleményei közt. Nem tartozik tehát mindaz szükségképpen az egyház tanításához, amit egyes korok keresztény tudósai igaznak tartanak. Csak akkor mértékadó a hittudósok tanítása, ha egyhangúlag úgy tüntetnek fel valamit, mint ami a kinyilatkoztatás vagy az egyház tanának kincséhez tartozik ; nem azért, mivel hittudósok mondják, hanem mert a kinyilatkoztatás és az egyház tanítja. Különben itt is érvényes : tantum valet auctoritas, quantum argumenta. Amit egy kor a szentírásból kimagyaráz, még azért nem lesz annak egyedül helyes értelme és az egyház sem tartja annak minden más kizárásával. A mondottakat a fentemlített példákkal fogjuk megvilágítani. Mikor a szentírás képletes, a látszat-
