Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

66

URUNK HEGYI BESZEDE

Sz. Pál szerint a fösvénység bálványimádás.1 Akik a jó életet szeretik, azoknak, ugyancsak az apostol szerint, az istenük a has2. Szeretetünk minden tárgyából istent alkotunk magunknak. Minden bűnös ragaszkodás bálványozás. Ki akarna bálványnak szolgálni, Isten dicsőségét egy bűnös istenségre átruházni? Rettenetes elgondolni is. Mégis ezt cselekszik mindazok, akik valamely dolgot jobban szeretnek, mint Istent. Gondolataik, érzelmeik, szívük legtisztább tömjéné, minden imá- dásuk oda irányul. O jaj, mily szánalomraméltók ! Eszes teremtmény saját magát odaadhatja ; de feláldozhatja-e magát másnak, mint Istennek?

Irtsd ki teljesen a fösvénységet, irtsd ki teljesen a nagyravágyást, irtsd ki az érzéki jó szeretetét és a teremtmény iránt való minden szeretetet ; mindmegannyi bálványt döntesz le szívedben.

Necsak egész szíved, de legkisebb részecskéje se legyen a teremtményeké. Adj át mindent Istennek : ásd fel a mélyig és üresítsd ki szívedet Istennek, ő el tudja foglalni és be tudja tölteni.

A teremtménnyel eltelve lenni annyi, mint oly étellel jóllakni, amely megtölt és felfúj anélkül, hogy táplálna ; és csakhamar kiéheztet bennünket, mivel nincs benne semmi táplálék és belőle semmit sem alakíthatunk át énünkké. Mily üres az, aki ilyfélével van eltelve !

1 Kol. 3, 5. — 2 Fii. 3, 19.