Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZÉDE

61

az ő parancsa szerint megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Nem elégedett meg azzal, hogy mindenütt hangsúlyozta e kötelességet, mindennapi imádságunkban is ajkunkra adja és pedig azért, hogy ha elmulasztanánk megbocsátani, azt mondhassa nekünk, mint a haszontalan szolgának: Saját szavaidból ítéllek meg, semmire való szolgad Te kérted tőlem a bocsánatot azon feltétellel, hogy te is megbocsátasz, te mondtad ki elítéltetésedet, mikor elmulasztottál megbocsátani felebarátodnak. Távozzál tehát ama boldogtalan helyre, ahol nincs többé irgalom.

Ezt hangsúlyozza Jézus Krisztus e helyen ; és ezt magyarázza még rettenetesebb módon a kegyetlen szolgáról mondott példabeszédében.

27. nap.

Ne vígy minket a kísérteibe, de szabadíts meg a gonosztól.

Mt. 6, 13.

Ne vígy minket kísérteibe. Nemcsak azért imádkozunk, hogy el ne essünk a kísértetben, hanem azért is, hogy annak elejét vegyük e szavak szerint: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne essetek.2 Nemcsak attól való félelemből, hogy el ne essünk, hanem, hogy belé se kerüljünk. Meg kell értenünk ezekből a szavakból az imádság szükségességét minden időben, akkor is, mikor a szükség sürget és mielőtt az sürgetne. Ne várjuk meg a kísértést, mert akkor lelkünk nyugtalansága és

i Mt. 26, 41. — 2 Lk. 19, 24.