Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

58

URUNK HEGYI BESZEDE

tekor, midőn Jézus Krisztus zörget az ajtón, hogy hívjon minket, készen kell lennünk, hogy örömmel fogadhassuk őt, hogy elmondhassuk : Jöjjön el a te országod, mert kívánom, hogy a halandót bennem elnyelje az élet}

De melyikünk kívánja az Isten országát? Melyikünk mondja tiszta szívből : Jöjjön el a te országod ? Mégis ott készítette elő nekünk e szót : Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Ott van a mi házunk, ott a mi lakásunk, mivel az a mi Atyánk háza.

Nem vagyunk jóhiszeműek, mikor azt mondjuk : Jöjjön el a te országod, vagy ami alapjában ugyanaz, jöjjön el a te királyságod. Ezt az érzést, amelynek oly természetesnek kell lennie a keresztények előtt, elfojtja bennünk az, hogy szeretjük a világot s annak örömeit, szeretjük az életet, mely telve van mindenféle rosszal és ami még rosszabb, bűnnel, mely minden rossz között a legnagyobb.

Tépjük el e köteléket és mondjuk : Legyen meg a te akaratod. A szeretet igazi és tökéletes gyakorlata az, hogy akaratunkat összhangba hozzuk Istenével. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ! Szeretnek téged és azért boldogok a te akaratodból. Amint van az égben, legyen meg a földön is ! Ami ott teljesül, kezdődjék itt !

Ezt az életet nem szeretni kell, hanem elviselni, mondja sz. Ágoston: Non amanda, sed toleranda; zarándoklás helye, számkivetés helye, sóhajok és siralmak helye.

1 Kor. II. 5, 4.