Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

50

URUNK HEGYI BESZEDE

Azt mondogatják : Mi közöm hozzá, hogy mit gondol. Mintha valaki azt mondaná : Mit bánt engem az, hogy megbotránkoztatom. Isten mentsen ! Szolgálj külső cselekedeteiddel felebarátod épülésére és minden szabályozva legyen benned, még szempillantásod is, de mindezt természetesen és egyszerűen végezd és az ebből származó dicsőséget vezesd vissza Istenre. Nagyon jól vigyázz és ne érd be azzal, hogy magadat kifelé szabályozod ; szükséges, hogy Istennek is legyen szemlélni valója, amit más nem lát, legyen a magányban egy szív, mely őt keresi.

Ne tudja bal kezed, mit cselekszik jobb kezed.1 Rejtsd el alamizsnádat meghittebb barátaid elől is : zárd az alamizsnát a szegény szivébe2 mondja a Bölcs, hogy, hacsak lehetséges, maga a szegény se ismerjen meg téged. Sőt, ha tudnád, magad elől is el kellene rejtened a jót, amit cselekszel, rejtsd el tehát legalább az érdemet szemeid elől ; hidd mindig, hogy keveset cselekszel, hogy semmit sem cselekszel, hogy haszontalan szolga vagy. Félj mindig, ha jót cselekszel, hogy szándékod nem volt elég tiszta, nem volt elég ment a világ tekintetétől : hadd ismerje csak az Isten cselekedeteid érdemét ; tégy jót anélkül, hogy magadra gondolnál, úgy foglalkozzál a jó cselekedettel, mintha sohsem gondolnál annak viszonzására, bízz mindent az Isten Ítéletére ; így ő egyedül fog téged látni : elrejted magad önmagad elől.

1 Mt. 6, 3. — 2 Sirák. 29, 15.